Lehetne tán félvállról is venni
a vasárnapok pátoszát,
nem bedőlni a fehér terítőnek,
mi foltonként megszegi úgyis
összes ünnepi ígéretét,
de a harangszó lágy szigora
asztalhoz parancsol,
majd sót szórok, kevés borsot,
mindig ugyanúgy,
s ahogy a megszokás
az állandóság igéjét hirdeti,
kis híján hitet teszek
- aztán kiszámolom mégis, hány
terítékkel loptak meg az évek.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
