lustán andalog az eltévelygett idő
majd pimaszul lóg a kandelábereken
aztán forogni kezd - irama szédítő
ugróiskolázik a macskaköveken
kifordította a kabátját már a tél
mocskos hídpilléren nyújtózkodik az est
hontalan kócába kapaszkodik a szél
arcára redőket és borostákat fest
jövendő-léc reccsen igen-igen repedt
a deszkán volt egy görcs helyébe lyuk maradt
bungaló szegletén önmagába veszett
pitvar-emlékére feledés-por tapadt
roncstelep-bordák közt rozsdás szíve lüktet
egy igazgyöngy remeg szürke szeme gödrén
kóceráj mélységén magányába csüggedt
minden porcikáján szökdécsel a köszvény
másnapos reményét macskakőre hányja
áttombolt éjszakák - embergyarlóságok
kocsmaszenvedélyét nagyrészt szánja-bánja -
ízzé-porrá törött tépett méltóságok
lelki fröccsöt tölt a rég elszürkült tegnap
holnap törekvése babért ma nem terem
szeszéllyel koccint a közömbös mindennap -
istenkönnytől ázott kartonpapír-verem
pörgő világban a mélységbe dübörög
halálos futamban vágyszilánkok sebzik
rozsdamarta álmok közepén ücsörög
tócsatükrében a lesajnált roncsderbik...
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
