Horváth Piroska: Roncsderbi



lustán andalog az eltévelygett idő
majd pimaszul lóg a kandelábereken
aztán forogni kezd - irama szédítő
ugróiskolázik a macskaköveken

kifordította a kabátját már a tél
mocskos hídpilléren nyújtózkodik az est
hontalan kócába kapaszkodik a szél
arcára redőket és borostákat fest

jövendő-léc reccsen igen-igen repedt
a deszkán volt egy görcs helyébe lyuk maradt
bungaló szegletén önmagába veszett
pitvar-emlékére feledés-por tapadt

roncstelep-bordák közt rozsdás szíve lüktet
egy igazgyöngy remeg szürke szeme gödrén
kóceráj mélységén magányába csüggedt
minden porcikáján szökdécsel a köszvény

másnapos reményét macskakőre hányja
áttombolt éjszakák - embergyarlóságok
kocsmaszenvedélyét nagyrészt szánja-bánja -
ízzé-porrá törött tépett méltóságok

lelki fröccsöt tölt a rég elszürkült tegnap
holnap törekvése babért ma nem terem
szeszéllyel koccint a közömbös mindennap -
istenkönnytől ázott kartonpapír-verem

pörgő világban a mélységbe dübörög
halálos futamban vágyszilánkok sebzik
rozsdamarta álmok közepén ücsörög
tócsatükrében a lesajnált roncsderbik...


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!

   ➥ FRISS KIEMELT KORTÁRS VERS