Versmegzenésítés
céljából várjuk-e kortárs szerzők jelentkezését?
Nem. A MARADOK #VERS #DAL háló hírlevél és portál
már elkészített versek és versdalok KÖZLÉSÉRŐL szól!
Pályafutásunk
során közel 70 kortárs verset zenésítettünk meg, ezzel egy periódust le is
zártunk. Személyes figyelmünk egy ideje a klasszikus versek megzenésítése felé
fordult.
Abban az esetben, ha ez az orientáció változni fog pályázatot írunk ki kortárs
versszövegek keresésére, ahogyan ezt korábban is tettük.
Milyen
szempontok alapján választjuk ki a hírlevélben és a portálon hétről-hétre
szereplő tartalmakat?
Nem vagyunk a szimpátia alapú közlés hívei. Nálunk senki nem szerepel vagy kap
elutasítást azért, mert jóban vagy rosszban vagyunk vele, kedves ismerősünk,
rajongunk érte, nem kedveljük stb. Egyszerűen attól közlünk, aki (szerintünk)
jó verset, versdalt küld.
Nem
szeretjük a tekintélyelvű közlést sem. Így nálunk nem jelent előnyt, ha valaki
díjazott, neves folyóiratokban szerepelt és így tovább…, ugyanígy hátrányt sem,
ha még sehol nem szerepelt. Olvastunk már unalmas és közhelyesnek ható verset
elvilegesen profi szerzőtől és lélegzetelállítót olyantól, akiről még soha nem
hallott senki.
Számunkra
az is mindegy, hogy a küldött szöveget, dalt korábban hol és hányan közölték és
mennyi lájkot vagy megosztást kapott.
Szerintünk
a jó vers egyrészt nyilván verstanilag a műfajba sorolható szöveg, másrészt
megközelítésében, témájában nem szokványos tucatvers. Utóbbit úgy lehetne
átfordítani: hogy benne van az az íz, sajátos töltet, amitől az olvasó nemcsak
átszalad rajta, hanem élményben, érintettségben is lesz része. Dalok estében a
jó dalküldemény egyrészt jó minőségű hangfelvétel (tehát a különféle lejátszókon
élvezhetően hallgatható), időtálló hangszerelésű (vagyis nem például
egyértelműen a múlt század hetvenes éveinek zenei világát és hangzását tükrözi,
más esetben nem csak a mulatós zene kedvelőit érintheti meg…), önálló
élményként is értelmezhető és zenei világával egyértelműen hozzátesz egy
versszöveg mondanivalójának árnyalásához.
Nálunk alapesetben a versdalok közlése kiemelt jelentőségű (habár mostanában a közlésre váró kortárs versek nagy száma miatt ezt háttérbe kellett szorítanunk). Ennek
egyik oka, hogy nem igazán vannak olyan felületek, melyek versdalokat
rendszeresen közölnének, másrészt úgy tapasztaltuk, hogy a versdal jelenlegi
megítélésénél fogva olyan mintha az irodalmi élet mostohagyereke lenne, mivel
sokan láthatóan szeretik a verseket, szeretik a zenét, de a kettő
összefonódásával még mindig (vagy már) kevéssé tudnak mit kezdeni (kivéve talán
néhány ismertebb előadó munkásságát). Ami azért is hat különösen, mivel a
költészet kialakulásakor a vers sokáig nem létezett zene nélkül, önálló
szövegként.
E
jelenvalóságon igyekszünk némiképp finomítani.
Nem pártoljuk az idegen nyelvű művészi nevek használatát így csak saját néven, vagy magyar hangzású művésznéven publikálásra szánt alkotásokat tudunk közölni.
Miért (csak) heti 15 szerzeményt közlünk egy héten és milyen megjelenési
gyakoriságra lehet számítani?
Úgy
gondoljuk, hogy ezzel a közlési mennyiséggel tudjuk biztosítani azt, amit a
kezdeményezés ígér, vagyis legfőképpen az egy szerzeményre és szerzőre jutó
kiemeltebb figyelmet és a lehetőség szerint minőségibb tartalmakat. Nyilván
ennél jóval több alkotást, sőt, jóval több közölhető alkotást kapunk egy-egy
héten, de az alapvető cél érdekében választanunk és válogatnunk kell, még akkor
is, ha adott esetben nem tudunk emiatt valakinek lehetőséget adni.
Mivel
törekszünk arra, hogy az oldalt időről-időre minőségi tartalmakkal gazdagító,
régebbi szerzőknek is folyamatos lehetőséget adjuk, ugyanakkor új szerzők
műveinek bemutatására is mindig sort szeretnénk keríteni, a hozzánk beküldött
tartalmak feltorlódhatnak és előfordulhat, hogy egy küldemény csak 3-4 hét után
jelenik meg.
A megjelenés
vagy meg nem jelenés háttere és kommunikációja
Mivel nem feltétlen van kapacitásunk minden levélre egyénileg reagálni, legtöbb esetben egy standard válaszüzenetet küldünk a beérkezett küldeményekre (jelezve, hogy a küldeményt megkaptuk és a publikálás lehetősége elbírásálás alatt áll), így a megjelenésről alapvetően hírlevelünkből és / vagy portálos közléseinkből lehet tájékozódni.
Ettől akkor térünk el, ha a kapacitásunk ezt engedi, netán javítás vagy segítség / tanács kérése esetén, illetve első közlés alkalmával.
A fentiek okán megjelenéssel kapcsolatban hírlevelünk és portál oldalunk folyamatos követése javasolt!
Az
elutasításokat nem szoktuk indokolni. Nem is gondoljuk azt, hogy ez tisztünk
lenne, mivel ez egyfajta kritikusi / ítészi tevékenységet is vonzana magával,
ami a kezdeményezésnek nem célja – mi pusztán közlünk, a szakmázást meghagyjuk
más fórumoknak.
Természetesen,
ha valaki kér, kaphat tőlünk kritikát, mint ahogy erre több esetben is volt
példa. Amennyiben az aktuális kapacitásunk engedi, igyekszünk segíteni. De
előfordulhat az is, hogy visszautasítjuk a kérést.
Az
elutasítást nem érdemes személyes sértésnek venni, mert nem az. Verseket
vizsgálunk, nem személyeket. Főként, hogy sok nálunk megjelenő szerzővel nem is
állunk olyan szoros ismeretségben, hogy a személye alapján dönthetnénk.
Tevékenységünk
által nem célunk szimpátiát, mesterségesen kicsikart tekintélyt vagy más hasonlót sem
kivívni, mivel kezdeményezésünk révén nem akarjuk magunkat az irodalmi életben sehova
sem pozícionálni. Független szigetként funkcionálunk, akik szeretik és
továbbadják a jó verseket, versdalokat.
A
kitartást értékeljük és igyekszünk megjelenéssel honorálni. Volt, akitől csak
4-5 jelentkezés után jelentettünk meg valamit, és volt, akitől már 1 alakalom
után. Mi a magunk részéről mindig fenntartjuk annak a lehetőségét, hogy egy
korábban még nem közölt szerző ezúttal olyan szerzeményt küld, amit meg tudunk
jelentetni. Jó tartalmat bárki küldhet. Viszont ha hosszabb ideig nem küld,
abban mi sem tudunk segíteni.
Van,
aki esetenként kevéssel van lemaradva attól, hogy szerepeljen és van, aki
alkalmanként csak azért nem jelenik meg, mert „nem fért bele” az aktuális
keretbe.
A
kapcsolatfelvétel, beküldés tárgya, elvárt és célszerű formátuma
A
küldeményeket hagyományos emailben várjuk és fogadjuk, vagyis olyan levélben,
aminek van tárgya, címzése, szövegtörzse és szövegtörzsbe bemásolt vagy csatolt
küldeménye, valamint része a kulturált köszönés!
Nem
tudunk beküldésként értékelni olyan leveleket,
-
melyekben mindössze egyetlen Facebook link, saját oldalra, Youtube videóra való
hivatkozás szerepel,
-
melyek szövege annyiból áll, hogy „Nyugodtan válasszatok a Facebook oldalamról,
weboldalamról…” stb.,
-
melyekből nem derül ki a mű címe és/vagy szerzőjének kiléte, valamint nem
kivehető hol ér véget egy szerzemény és hol kezdődik a következő,
- melyekben a szerzemények kép formátumban szerepelnek,
-
melyek nem tevékenységünk tárgyára vonatkoznak (vermegzenésítésre küldöm,
novellámat küldöm stb.).
Miért hírlevél
és weboldal, miért nem mondjuk Facebook oldal?
Az oldalműködtetéssel mi egy hagyományosabb, konzervatívabb közlési
szemlélethez és formához akartunk visszakanyarodni.
Úgy
gondoljuk a jó alkotás érték, ami kiemelt figyelmet (vagyis megfelelő időt és
teret) érdemel, nem árucikk, marketing eszköz, pillanatnyi hóbort, amin csak
átsiklunk, mint például egy Facebook poszton a hírfolyamban…
Nem
gondoljuk, hogy egy vers vagy egy alkotó értéke minden esetben valósan
kifejeződik a lájkok, gratulációk, hangulatjelek számában pro és kontra.
Lájkolni lehet úgyis, hogy el sem olvasunk valamit, rajongókat gyűjteni pedig
úgyis, hogy oda-vissza kedveljük egymást. A Facebookos oldalak célja egyébként
sem valaminek vagy valakinek az előtérbe helyezése, hanem a folyamatos
információigény generálása és kielégítése nagyrészt a személyre szabhatóság,
rendszerezhetőség, visszakövethetőség igénye nélkül. Az már csak hab a tortán,
hogy a Facebook oldalak elérési adatai is kétséget hagynak maguk után, hiszen a
látogatottsági adatokhoz a rendszer azokat is hozzászámolja, akinek a
hírfolyamában csak átfutott valami, akkor is, ha meg sem nézték.
A
hírlevél ezzel szemben lehetővé teszi, hogy adott tartalmakat a feliratkozók
számára valóban eljuttassunk a weboldal pedig lehetőséget ad az alaposabb
rendszerezésre, visszakeresésre.
