még szendereg a part. nyújtózik a föveny.
szellőket ásít és álmosan pihen.
kihalt a fasor. most egy lélek se jár,
csak kecsesen meghajol száz délceg platán.
árnyékkarjaikkal a vízre borulnak,
tajtékot keresve a mélybe hajolnak
szótlanul.
a tavasz borzongva merül meg a tóban.
fénykarikák tánca jelzi éppen hol van.
madarak trilláznak. a széllel versenyt fütyülnek.
az ég kékjére borzas bárányfelhők ülnek.
a víz csak locsog-fecseg, s rám hullámnyelvet ölt.
a faág még kopárlik, de a fű puhazöld.
mély a csend.
elmerülök benne. csak ülök a padon.
lábaim előtt a tavaszi Balaton.
ringatnak hangjai. peregnek a percek.
szívdobbanásom is része a nagy csendnek.
de végül szilánkokra hullva szétgurul a parton,
mert magam előtt látlak, s szavaidat hallom
idebent.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
