Túl sok a büszkeség, kevés az alázat,
túl sok még a tegnap, nincs helye a mának.
Túl sok lett a tudás, kevés a megértés,
túl régen emeltük magasra a mércét.
Túl sokat keresünk és alig találunk,
túl keveset adunk, túl sok marad nálunk.
Túl nagyra becsüljük saját értékünket,
mégis túl kevesen szeretnek bennünket.
Túl betegek vagyunk, túl kevés az orvos,
túl kevesek vagyunk a millió gondhoz.
Túlharsogunk mindent a béke nevébe’,
mégis, világunkban, túl kevés a béke.
Túl sok az indulat hol higgadtság kéne,
túlszárnyaljuk egymást, de nem szállunk mégse.
Túl erős a földön a Mammon hatalma,
Istenét az ember rég magára hagyta.
Sokan túl vagyunk már a túlzott túlzáson,
szívesen lépnénk túl ezen a határon.
Magunk mögött hagyva a túl-birodalmát,
hogy láthassuk végre az egyensúly arcát.
Megnéznénk, milyen ott, hol nincs többé túlzás,
ott, ahol az élet nem ugyanez; túl más!
Hol a különbségnek nincsen többé kínja,
mert azt a megértés egységgé simítja.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
.jpg)
