Karafiáth Orsolya - Pókok
Én úgy alszom, hogy jól tudom
mi zajlik éjjelente itt.
A pókok fogják, s megragadják
szobám szabályos sarkait.
Kifordítják, akár egy zsákot,
meggyűrik és továbbszövik;
a tér nyúlik, csücskét behúzzák
egész mélyre, az álomig.
Háló lepi lezárt szemem:
belül a látvány szétszakad.
Rémekre oszlik, látomásra,
gyötri foglyát, az árnyakat.
Sürgő iszony -- bennem cikázik --
amorf csapdám ehhez kevés.
Ti jó pókok, hiába minden:
befog mindent az ébredés.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
