60/1. Dicsérő ének
Magyarok és testvérek!
Dicsérjük az ég és a föld,
Látható és láthatatlan,
Tűz, víz s minden lelkes állat
S nemzetségek teremtő urát.
Azt, ki minket oltalmaz
Ősi földön s vándorlásban,
Kárpátok közt s Szkítiában,
Békében és háborúban,
Pajzs előttünk s közöttünk, ha kell.
Világító fényesség,
Mert vezette Hunort, Magort.
Hun és magyar nép sarjadott
Vérükből s alánokéból,
Csodálhatta ezt a nagy világ,
S félték Attila királyt,
Pedig Bendegúznak fia
Jólétet és bizodalmat
Hozott ránk és minden népre,
Kikben él a hit s az igazság.
Ó, de nem minden örök.
Háborúság, viszálykodás,
Színlelés és ármánykodás
Szállt a Földre s eleinkre,
Hogy megeddze azt is, kit szeret.
Népünk újra sarjadott,
Istenünknek hála érte:
Csaba királyfinak vére,
Avarok, székely vitézek
Védték meg az ó- és új hazát.
Három lett az igazság:
Hatalmunk turullal fogant,
Emese méhéből áradt
Nagy folyója új országnak,
S megszülte nékünk Álmos vezért.
Fia Árpád és Kurszán,
Seregük a győzhetetlen,
Kavarokkal, székelyekkel,
Napnyugaton, napkeleten,
S örök lesz köztünk e szövetség.
.jpg)
