Fábri Géza: A pozsonyi csata, 907 - eposz (Deák-Sárosi László megzenésített verse)



Deák-Sárosi László: A pozsonyi csata, 907 – eposz

60/1. Dicsérő ének


Magyarok és testvérek!

Dicsérjük az ég és a föld,

Látható és láthatatlan,

Tűz, víz s minden lelkes állat

S nemzetségek teremtő urát. 


Azt, ki minket oltalmaz

Ősi földön s vándorlásban,

Kárpátok közt s Szkítiában,

Békében és háborúban,

Pajzs előttünk s közöttünk, ha kell.


Világító fényesség,

Mert vezette Hunort, Magort.

Hun és magyar nép sarjadott

Vérükből s alánokéból,

Csodálhatta ezt a nagy világ,


S félték Attila királyt,

Pedig Bendegúznak fia

Jólétet és bizodalmat

Hozott ránk és minden népre,

Kikben él a hit s az igazság.


Ó, de nem minden örök.

Háborúság, viszálykodás,

Színlelés és ármánykodás

Szállt a Földre s eleinkre,

Hogy megeddze azt is, kit szeret.


Népünk újra sarjadott,

Istenünknek hála érte:

Csaba királyfinak vére,

Avarok, székely vitézek

Védték meg az ó- és új hazát.


Három lett az igazság:

Hatalmunk turullal fogant,

Emese méhéből áradt

Nagy folyója új országnak,

S megszülte nékünk Álmos vezért.


Fia Árpád és Kurszán,

Seregük a győzhetetlen,

Kavarokkal, székelyekkel,

Napnyugaton, napkeleten,

S örök lesz köztünk e szövetség.

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!