Fekete ruhám éji takaró,
én vagyok a holtak beteg messiása.
Minden szépet, álmot felfaló,
az elmúlt idők lidérc-lélekmása.
Nincsen arcom se hangom nekem,
mint a füst csendben bolyongok.
Örök átkom magamra veszem
és lehullnak utánam a lombok.
Szerelmeim bánat-özvegyek,
szegény lányok, büszke asszonyok.
Rámzuhannak a bíbor fellegek,
nem e világból való vagyok!
Lépten-nyomon kísér a bánat,
leghűbb társam egyetlen barátom.
Megmozdulnak köröttem az árnyak,
jeges szívem a semminek kitárom!
Emlék marad minden imám,
őrzi a hold gyermeteg dalaim.
És átzuhanok egy Isten-szitán,
mert várja a föld keserű hamvaim.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
