Minden tavasz egyszer elmúlik,
tinilányok fogják be szájukat,
zsenge szárak inakká válnak,
évek dobálják sziromruhájukat.
Tudod éjjelente térkép van az égen,
Isten kézjegye és a társai,
pilledt angyal néz az emberre,
csillagporból szőttek szárnyai.
Mint magzatpóz gömbölyödik el,
ezüstzsinórral kötött testiség,
kitörni nem lehet te kalitka-madár,
kódjaidat homály rejti még.
Hiába sír benned dacos gyermek,
kíváncsian, tettre készen vár,
a mindenséget csak akkor érti meg,
ha epertüzét veszti a szempár.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
