Szegedi Melinda: Pál apostol korinthosziakhoz írott levele


Amikor legutóbb levelet küldtem nektek, a borítékra csak annyit írtam, hogy „korinthosziak”. „Címzett ismeretlen”: így jött vissza a levél. Hogy ez ismét elő ne fordulhasson, most ráírtam egy nevet: Petros Atreides. Nem tudom, hogy van-e ilyen nevű köztetek, de eléggé tucatnév ahhoz, hogy legyen.
  Figyelj, Petros! Ha ezt a levelet te nem olvasod, az azt jelenti, hogy kudarcba fulladt a tervem. Ha mégis olvasnád, akkor tudd, hogy nem személyesen neked írtam, hanem mindenkinek, aki Korinthoszban lakik. Hagyd hát most az olvasást, kerekedj fel és a város főterén (vagy ha nincs ilyen, akkor bármilyen platzon) olvasd fel fennhangon, hogy mindenkihez eljusson. Rendben, most még tovább olvashatod, legalább nem lesz ismeretlen előtted a szöveg, amikor közhírré teszed, így kisebb az esélye, hogy belesülj. Nem tudom mennyire vagy járatos a pátoszban és általában az előadóművészetben, de ha nem megy a hangos olvasás, kérj meg valakit a szomszédból, hogy tegye meg helyetted. Igazából nekem mindegy, hogy ki olvassa fel, csak fel legyen olvasva.
  Nagyon fontos, hogy amit eddig írtam, azt ne olvasd vagy a szomszéd ne olvassa fel, mert ez nem tartozik a korinthosziakra. Ez sem, amit most írok. Majd szólni fogok, és ami az alatt van, csak azt olvassátok fel. Lehet, hogy a téren nem fér el az összes korinthoszi, ez esetben több térre is elmehetsz. Én a helyedben a város távoli pontjait keresném fel, így kisebb az esélye, hogy valaki kétszer vagy többször hallja, mert az negatív indulatokat gerjeszt. Tehát különböző kerületekben, és különböző napszakban: aki éjszakázik, bárhol is lakjon, nem hallhatná, ha te mindig délelőtt olvasnád fel. A másik fontos dolog: a hogyan. Ha motyogsz, senki sem fogja érteni, amit mondasz, azt sem fogják észrevenni, hogy hozzájuk beszélsz. Ha ordítasz, akkor azt hiszik majd, hogy összevesztél egy kofával, és nem figyelmeznek rád. Tehát valahol a motyogás és az ordítás között próbáld eltalálni a megfelelő hangerőt.
  A kezedet is használd! Ne csak arra, hogy fogod a levelet, de arra is, hogy az értelmezést segítendő, metakommunikációs jeleket adsz vele (ennek helyes használatáról Cicero írt egy remek könyvet, amit most nem mellékelek). Keress valami emelvényt: szekeret, asztalt. Szék nem jó, mert az vicces. Ne legyen túl alacsony, de ne is legyen túl magas, mert az instabil, ami újfent vicces. Ha találnál két markos polgárt, akik a vállukra vennének, az nagyon hatásos lenne. Ők kezdhetnék a tömeg lecsendesítését: „Figyelmezzetek rá, ti nemes korinthosziak! Levelet hozott nektek Páltól, aki lett légyen volt Saulus, de most már nem.” Erre felfigyelnek, összesúgnak: „Csakugyan levelet hozott volna? Csakugyan írt nekünk? Nosza, halljuk mi a veleje!”, meg ilyesmi. Amikor már elég sokan feléd fordították arcukat, kezdj bele, köszönni nem kell, in medias res, bele a lecsóba! Erre még azok is elhallgatnak, akik addig nem figyeltek rád. Keresd ezek tekintetét, és ha megleled, egy félmosolyt küldhetsz feléjük. Na, de most már tényleg jön a levél, három, kettő, egy…

Kedves korinthosziak!

Már régen nem írtam. Itt minden rendben van, az élet megy a maga útján. Ebédre babfőzelék volt. Az egészségem szo-szo, hála Imotepnek! Kérlek, ti is írjatok, az nem járja, hogy én írok, ti pedig nem. Most zárom soraimat, maradok tisztelettel: Saulus

P.S. Bocsánat, nem találtam radírt vagy kihúzót, természetesen Pál voltam, de nehéz az átállás.

A levél megint visszajött…


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!

   ➥ FRISS KIEMELT KORTÁRS VERS