Mondtam, hogy mindegy,
Csak hangodat haljam, -
„Tessék, kérdezz!
Nincs olyan, mit szemed
Előtt meg ne valljak!”
Mondtam, hogy alsó,
Te mondtad, hogy köztes, -
Hogy „igen változó”;
S nincs érv ellene, hogy
Engem megütköztess.
Mondtam, hogy szeretlek,
Mondtad, hogy te jobban. –
Mondtam, hogy az képtelenség,
Mert nevedre számban az íz
Orkánokra lobban.
Mondtad, hogyha jönnek
Pánikroham vágyak, -
Leszoktatsz a füstről,
Hogy helyette inkább,
Karjaidba zárhass.
Mondtad, hogy elviszel,
Messzire a bajtól: -
Éjszakába bújtatsz
A városnak gonosz,
Kárhozó zajától.
Mondtad, hogy akarod,
Hogy vadul csókolnál. –
„Gyere hát!” Mondtam én:
„De, ha jössz, akkor engem
Halálra csókoljál!”
Tudtuk, hogy lenéznek.
S hogy jók nem csepegnek. –
Mindketten tudtuk,
Hogy szíveink eképp
Együtt nem lehetnek.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
