Szemerédi Izabella: szürreálisan a valóság alatt egy függésnyire


körvonalaidra hangolódik a remegés
lassítva
befelé
zuhanva a kétségbeesés tetőfokáig
leér
és rád lép valaki például te magad
istent nem vagy képes egyedül hinni
úgy ahogyan én benned tehetetlen kiszolgálni
a reménytelenséget

ivásod mint zubbonyt nyakad köré szorítod
és megszülöd a pillanatból a Nihilt

végtelen ittál meg mindent
ezért maradt semmid


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!

   ➥ FRISS KIEMELT KORTÁRS VERS