Ha tehetném, eléd állnék
csontig csupaszon,
és pőre szókkal vallanám
meztelen lelkem
bátortalan érveit,
ha tehetném, átölelném
gond terhelte vállaid,
s félszeg vággyal csókolnám
bíbor vérrel telítődött
megremegő ajkaid,
ha tehetném, meglesném
csillagfényű álmaid,
lehunyt szemed horizontján
hold ezüstjét simítanák
szégyenlősen ujjaim,
ha tehetném, eléd állnék
csontig csupaszon,
vázig levetkezett szívvel,
bal kamrámból kitépném
e titkomat, s neked adnám,
ha tehetném...
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
