ismeretlen ég
csillagképeit keresem
kihűlő arcod tavában
szemembe szivárog
a múlt
harangvirághangja
elcsorog
hűvös vénájú tölgyek fölött
kivirágzik az őszi est
mint kavicsfodort a víz
elfelejtesz
isten ha vagy világítsd be
rongyos árnyékú hitemet
gyújtsd meg a lelkem
kialvó gyertya
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
