Elevenen neszeznek a Mindenség
apró hangjai, s mint éltető szentség,
pattannak, repednek, hasadnak, nyílnak,
sziromszoknyában hajladozni hívnak.
Nem bántanak már a böjti szelek,
aranyló porszemek örvénylenek.
Zuhatag suhanc és záporhajú lány
Rockot dobol egy tündöklő pocsolyán,
s szellő-hintaján lüktető faágak
ritmust vernek a haldokló halálnak.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
