Varga Erzsébet: Ünnepek


Egyszer majd táncolok. Éneket esőben.
Pörgök értetek, a kezemen cipőkben.
Egyszer majd a kígyó eszi meg az almát,
egyszer majd az Ádám megérti az Évát.

Lassan elkészül a színes, simogató,
eldobható, lemosható zongoraszó
ajándéknak. Csak ünnepek ne legyenek!
Tompák a kések, a kanalak hegyesek,

huszonegyedik század, nyomornegyedek,
részegen partra vetett, holt haltetemek,
bíborrá sárguló, zöldes falevelek.
Lehet bármi! Csak ünnepek ne legyenek!

Híresek a senkik, a jók névtelenek,
véges perceken az álmok végtelenek.
De talán majd egyszer hihetünk a Most-ban,
lesz példakép, ki példaként zavarosban

nem halászik. Akkor nem lesz szó a nincsen,
- s ha csomagos ünnep lóg is a kilincsen -
szeretet sugárzik, nincs vita a kincsen,
akkor majd megbocsát mi nékünk az Isten!


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!

   ➥ FRISS KIEMELT KORTÁRS VERS