Farrokh Bulsara, azaz a brit rockegyüttes, a Queen énekesének, Freddie
Mercurynak életéről számos könyv látott már napvilágot, melyek közül a
következőkben említett két, magyarul is olvasható kötetet érdemes fellapoznia a
hazai rajongóknak: az egyiket Rick Sky, a Daily Mirror popzenei szerkesztője
írta még 1992-ben, a másikat pedig gyakorlatilag maga az énekes, hiszen Greg
Brooks és Simon Lupton 2009-es (magyar fordítású) kiadványa (az eredeti, angol
nyelvű kiadás 2006-os) csupa-csupa Mercury-idézet felhasználásával készült.
A két könyv között mind tartalmukban, mind szerkesztésükben vannak
hasonlóságok és eltérések, utóbbiak által viszont tulajdonképpen ki is
egészítik egymást. Alapvetően mindkettő interjúkból származó nyilatkozatokra
épül, ám amíg a Sky-féle gyűjteményben az énekeshez közel álló emberek vallanak
visszaemlékezéseikkel Freddie-ről, addig a másik kötet kizárólag Mercury saját
szavait szintetizálja húsz év interjúiból. Mindazonáltal úgy az egyik, mint a
másik meglehetősen hiteles és őszinte képet nyújt az elhunyt zenész életéről,
ugyanis az inkább hosszan kifejtett baráti véleményekre, beszámolókra
támaszkodó korábbi publikáció halála után mindössze egy évvel jelent meg, míg
Luptonék munkája olyan, akár egy memoár, s mintha maga Freddie Mercury beszélne
az olvasóhoz, azaz önmagáról nyilatkozik olyanokat, amiket valóban ő élt meg és
gondolt. Utóbbi könyv egyébként halála előtt azért sem születhetett volna meg,
mert Freddie-nek egyszerűen nem lett volna türelme ennyi kvázi vallomást
deklarálni, általában röviden, humorosan és ironikusan zárva mondandóit
válaszolt az újságírói kérdésekre. Híres egysorosait gyűjtötték, talán az egyik
legtöbbet idézett rocksztár volt a zenetörténetben, jóllehet ritkán és mindig
szűkszavúan tett nyilatkozatokat, valamint gyakran csak elkezdett egy mondatot,
de nem fejezte be.
Mind a kettő kiadvány bemutatja nekünk a színfalak mögötti énekest, azonban
a későbbi, csakis citátumokat tartalmazó gyűjteményben több szó esik a
karrierről, a zenészi létről, a frivol életformáról, a Daily Mirror
szerkesztője által jegyzett műben viszont egy rejtélyesebb, talán sokoldalúbb
Freddie-t ismerhetünk meg, illetve hosszan levezetett kalandokat, személyes
élményeket is. Ugyanakkor mindegyikben olvashatunk egy-egy dal keletkezési
történetéről vagy a tagok közti gyakori veszekedésekről, a turnékról, Freddie
pénzhez és az anyagiakhoz való viszonyulásáról, szexuális irányultságáról,
színpadi jelenségéről, vagy hogy időközben miként járta be útját az együttes a
glam rocktól az ún. stadion rockig, nem utolsósorban pedig mindkettőben
található fotómelléklet. Rick Sky kötete javarészt kronológiai sorrendben tárja
fel az összetéveszthetetlen hangú Bulsara állomásait, zenészi pályája előtti és
közbeni életeseményeit, magánéleti mozzanatait. Ez alapján Mercury egy nagyon
szerethető, ámde hangulatember benyomását kelti. Brooks és Lupton
összefoglalójából ellenben megtudhatja az olvasó, hogy miként sikerült
felkapaszkodnia a bandának, milyen nehézségekkel járt az elindulás, mekkora
önbizalomra volt szükség mindehhez, sőt miért volt jellemző rájuk a
stílusváltás albumról albumra. Ez alapján viszont a Mercuryról alkotott kép
inkább egy nagyravágyó, kicsapongó sztáréhoz hasonló, aki ugyan könnyedén veszi
az életet, tisztában van saját és társai zenészi értékeivel, képességeivel, ám
annak ellenére, hogy a nyilvánosság előtt általában magabiztosnak és
arrogánsnak tűnt, saját bevallása alapján magányos volt, és reménytelenül
kereste a boldogságot.
Mindkét könyv tehát értékes, informatív ereklye a több százmilliós
lemezeladással büszkélkedő együttes rajongói számára. A Queen könnyűzenei
jelentősége megkérdőjelezhetetlen a pop-rock műfajában: talán leghíresebb,
Bohemian Rhapsody című dalukhoz készített videóklipjükkel úttörőként
forradalmasították a zeneipart, illetőleg lendületet adtak a videóklipek
elterjedésének, az első rockerek között voltak, akik a nyolcvanas években
dél-amerikai és kelet-európai országokban léptek fel, stadionokat töltöttek
meg, a színpadokra pedig felejthetetlen koncerthangulatot varázsoltak.
„Ami engem illet, teljes értékű életet éltem, és ha holnap meghalnék, nem
bánnám. Éltem. És megtettem mindent. (…) Hogy a mennybe kerülök-e? Nem, nem
akarok. A pokol sokkal izgalmasabb. Gondoljátok csak el, mennyi érdekes
emberrel fogok ott lent találkozni!” (Freddie Mercury)
1., Rick SKY, The show must go on. Freddie Mercury élete, Pécs, Tankönyv Bt., 1992. 2., Freddie Mercury élete saját szavaival, összeáll. és szerk. Greg BROOKS és Simon LUPTON, Cartaphilus Könyvkiadó, 2009 (Legendák élve vagy halva, XXXVI).
