Lassan áttetszővé válunk
mi magunk is.
A nő, aki
mellettem ül, nem érti
azt, ami történik.
Görcsösen szorítja
a kezem. A szerelvény
nem mozdul,
világít a táj. Feloldódik
az égben -
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
MARADOK #VERS #DAL HÁLÓ hírlevél és irodalmi portál – Ha tetszik, amit csinálunk, kérjük kövess minket a Facebookon!
➥ FRISS KIEMELT KORTÁRS VERS