Siska Péter: Kánaán, végállomás



Lassan áttetszővé válunk
mi magunk is.

A nő, aki
mellettem ül, nem érti
azt, ami történik.
Görcsösen szorítja
a kezem. A szerelvény
nem mozdul,

világít a táj. Feloldódik
az égben -


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!