Siska Péter: Kánaán, végállomás

Lassan áttetszővé válunk

mi magunk is.

A nő, aki

mellettem ül, nem érti

azt, ami történik.

Görcsösen szorítja

a kezem. A szerelvény

nem mozdul,

világít a táj. Feloldódik

az égben -

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!