Nyomasztó éjszakát
hozott most az ég.
Az idő lassan megáll,
megfagy a lég.
Nehezek álmaim,
zuhanó esőcseppek.
Mesél a múlt
mint dajka a kisgyereknek.
Most úgy didergem fázom
kérlek ölelj, némán csendben!
Halotti lilulás csókja van a számon,
lelked megfeneklik
elporladt szívemben.
Hideg űrben alszik az elme,
millió fényévek reménytelen tája.
A mindenség istenének
szögrevert kegyelme
mély sírgödörbe, koporsóba zárva.
S nincs szabadulás,
sem vétójog.
Mert őrzöm a kövek
múltbazárt titkait.
Hisz bűnös vagyok köztetek én is,
ki felakaszjta bűntársait.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
