H. Gábor Erzsébet: Lángrózsás ifjúság


 Lángrózsás ifjúság, hova tűnt szép nyarad, elapadt mára már szomjoltó, dús tavad. Elszáradt ágadon madár már nem dalol, virágos múltmezőn kegyetlen tél tarol. Vadtüzű vágyad is kihunyt már, hűlt hamu, amit a szív rabolt, mára már mind tabu. Lángrózsás ifjúság, álmomban jössz-e még, szítják-e lázamat régen volt szép mesék, vagy már csak tél a lét, fagyos és jéghideg, az áldott életért az ember így fizet? Az, hogy van folytatás, régóta elhiszem, s túlélni magamat lelkembe rejtezem.

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!