MVDH társalgó // Interjú Horváth-Tóth Évával



A szerző rövid bemutatkozása: 


Debrecenben születtem 1984-ben. Hortobágyon telt gyermekkorom, amíg tanulmányaim másfelé nem sodortak. Jelenleg Karcagon élek és tanítóként dolgozom egy általános iskolában. Verseket és történeteket írni már egészen hamar elkezdtem, de sosem vettem komolyan ezt az elfoglaltságot. 2019 tavaszán – egy embert próbálóbb időszakban – fordultam határozottabban a versírás felé, eleinte csupán azért, hogy „kiírhassam” magamból azt, ami „bent” már nem fért el. Megkönnyebbülést, kapaszkodót jelentett, s néha még most is ezért írok. Egyelőre keresem a hangom és azt a formát, közeget, amit a leginkább magaménak érezhetek. Írásaim témaköre folyamatosan változik. A versek, haikuk, apevák, négysorosok mellett hosszabb-rövidebb történeteket, novellákat is elkezdtem írni 2020 januárja óta, s immár ez is kedvelt kifejezési formámmá vált.

 – Hogyan kerültél kapcsolatba a költészettel, miért pont versekben fejezed ki magad? Volt-e / van-e olyan szerző, akit mesterednek, esetleg példaképednek tekintesz, vagy hatással volt rád?

 – A költészet mindig is érdekelt. Már általános iskolában is szívesen tanultam és szavaltam verseket. A főiskolán pedig magyar nyelv és irodalom műveltségterületet választottam a tanítói szakom mellé. Több olyan költő is van, akik hatással vannak rám írásaikkal, témáikkal vagy éppen kifejezésmódjukkal. A teljesség igénye nélkül: Károlyi Amy, Kányádi Sándor, Radnóti Miklós, Ágai Ágnes, Szabó Magda, Várnai Zseni, Kosztolányi Dezső, és még valóban sokan mások.

 – Hogy látod, mi a költő feladata ma?

 – Hogy mi a költő feladata, nehéz megválaszolni. Több dolog is van, amit feladatul szánhat magának az, aki ír, de nem mindennel tudok vagy akarok azonosulni. Saját célom – feladatom –, talán az, hogy az olvasót megállítsam néhány pillanatra, kifejezzem azt, amit ő is érez, vigaszt nyújtsak, gyönyörködtessek, elgondolkodtassak. És egyáltalán őszintén írjak arról, amit érzek magam is, vagy amit helyesnek gondolok.

 – Mi a véleményed a kortárs költészetről, publikálási lehetőségekről, illetve szoktál-e kortárs eseményekre járni, van-e kedvenc közeged?

 – A kortárs költészetet nagyon színesnek, sokfélének, értékesnek találom. Szívesen olvasok másoktól, mert ahányan vagyunk, annyiféleképpen gondolkodunk akár ugyanarról a témáról. Nagyon sok lehetőség van a megjelenésekre. Magam is gyakran publikálok az online térben és nyomtatásban. Az online irodalmi oldalak, blogok, antológiák és folyóiratok remek lehetőséget nyújtanak arra, hogy szélesebb körben megismerjék az olvasók a kortárs költészetet. Kortárs eseményekre nem vagy nagyon ritkán jutok el. Nincs kedvenc közegem, éppen annyira szeretek egyedül lenni, mint nagy társaságban pezsegni.

 – Tervezel-e saját kötetet?

 – A Holnap Magazin Kiadó jóvoltából már két kötetem – Szívdobbanás versek, Pársorosok – jelent meg magánkiadásban. Tervezem egy novellákból álló kötet megjelentetését is, noha most időszűkében vagyok egyéb elfoglaltságaim miatt.

 – Mit javasolsz azok számára, akik versírásra adják a fejüket és költőként fejlődni, érvényesülni szeretnének?

 – Bárki, aki úgy érzi, hogy van mondanivalója és azt versbe szeretné önteni, tegye bátran. Biztos vagyok abban, hogy mindenki ráakadhat a saját olvasóira, akiket képes megszólítani írásaival.


A szerző legújabb verse oldalunkon:


Magamba loplak


Még szendereg a hajnal,
az ágyra lép egy fénynyaláb,
nyomában száz arannyal
bevont pihe, mint csillag száll,

pőre válladra ülnek
a pelyhes kis égitestek,
csendben figyelik szíved
lágy ritmusát, s elpihennek.

A tegnap levegője
megszökik az ablakon át,
bedob a tenyeredbe
kintről egy halk madártrillát,

pilládon álom neszez,
szádon rám reggel csókja vár,
toporog érintésem,
illatod magamba innám,

nem sietek, csak nézem
hajadban fény glóriádat,
s hogy ne feledjem a percet,
titkon magamba loplak...


A szerző további versei:

https://www.maradokversdalhalo.com/search/label/Horv%C3%A1th-T%C3%B3th%20%C3%89va


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!