narancs pocsolyákba zöld cirmok könyökölnek
átkarmolva a monoton képsort amit
keretbe foglal az üveg amin kibámulva
csak bámulok ki magamból miközben
kitakarom a világot
és önmagamat is
nem tudom mit szeretnék vagy szeretnék-e
bárkit
végül az este dadogva kiugrik az útra
amin átzuhan a rideg valóság hogy
semmit sem érek
de nem érek el odáig
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
.jpg)
