Szemerédi Izabella: nem érem el



narancs pocsolyákba zöld cirmok könyökölnek 
átkarmolva a monoton képsort amit
keretbe foglal az üveg amin kibámulva

csak bámulok ki magamból miközben 
kitakarom a világot 
és önmagamat is

nem tudom mit  szeretnék vagy szeretnék-e
bárkit

végül az este dadogva kiugrik az útra
amin átzuhan a rideg valóság hogy 
semmit sem érek 
de nem érek el odáig


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!