Végül nem marad semmink,
sok átélt és elmaradt utazás,
együtt és egymás nélkül
töltött vacsorák.
Végül beszökik ajtón, ablakon,
házfalon csorgó fájdalom*,
s a bizonyosság,
ennek meg kell lenni.
Végül mind elosztják
vagy kidobják
autód, órád, ruhád,
könyved, zenéd, álmod.
Végül fejben dől el,
s neked bírnod kell,
a test kálváriája
fölfeszül a Golgotára.
Végül nem marad semmink,
csak a hit. Hiszem:
Krisztus felnéz a kereszten.
* Radnóti Miklós: Nem tudhatom… című verse ihlette sor
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
