MVDH társalgó // interjú Lencsés Károllyal


A szerző rövid bemutatkozása: 

Vidéki író vagyok. Nyíregyházán születtem és élek. Távol a tűztől nehéz érvényesülni. Igyekszem minden lehetőséget megragadni a publikálásra.
Nehéz, ezt a saját bőrömön tapasztalom, főleg az én látásmódom nem mindig nyeri el a kiadók tetszését, de hál’ isten vannak fiatal nyitott szerkesztők.
Úgyhogy mondhatom eléggé foglalkoztatott szerző vagyok. Elektronikus, és print médiában is gyakran szerepelek nem csak lírával. Prózát is írok.

– Hogyan kerültél kapcsolatba a költészettel, miért pont versekben fejezed ki magad? Volt-e / van-e olyan szerző, akit mesterednek, esetleg példaképednek tekintesz, vagy hatással volt rád?

 – A vers mindig is a részem volt. József Attila, már egész fiatal koromba magával ragadott. Édesanyámtól kaptam egy kiadványt az életéről. Előbb az ember ragadott el, addig nem ismertem a verseit. Példaképek? Ezra Pound, Charles Bukowski, az itthoniak közül nagyra tartom Aranyi Laci barátomat, akinek hatására hosszabb kihagyás után újra írni kezdtem. Aztán a másik száműzött Barna T Attila verseit is nagyon kedvelem, és sokat tanultam tőlük, a rengeteg biztatás mellett. Hála nektek!

 
– Milyen hatások formálták költői stílusod, kifejezésmódod, gondolatvilágod? Milyen alkotói körülmények között születnek verseid?

 
– 
Mint mondtam a két honi száműzött óriás Aranyi, és Barna T inspiráltak, s alakítgatták a gondolatvilágom. Nagyon azonosulni tudok a családdal, a halállal, a túlvilággal, a spirituális dolgokkal. Született pár istenes vers, amikor nyugodt voltam, mármint a téma hatására. Egyszer Csak jön..., valaki múzsának, ihletnek hívja. Én nem nevezem meg, mert nem lehet. Ez a dolog vagy benned van vagy nincs, de a dolgok legalábbis nálam csak alfában működnek, amit nem tudok, és nem is akarok irányítani. Van, hogy hetekig semmi, aztán hirtelen elönt a nyugalom, és egyszerre több vers is megírja magát.

 – Hogy látod, mi a költő feladata ma?

 – A költőnek saját magával szemben van feladata. A lehető leghitelesebben visszaadni a vízióit. Valaki érti, valaki félrelök. Ez van.

 – Mi a véleményed a kortárs költészetről, publikálási lehetőségekről, illetve szoktál-e kortárs eseményekre járni, van-e kedvenc közeged?

 – Azt veszem észre, hogy van egy szűk elit, akik díjakat, meg mindenfélét osztogatnak egymásnak. Nem feltétlenül a teljesítmények alapján. Azonban megtalálhatod a helyed, ha elég kitartó vagy. Vannak orgánumok ahová valószínűleg soha sem fogok bekerülni, de vannak helyek, ahol szívesen látnak.
Eléggé magamnak való vagyok. Nehezen oldódok föl, ezért nem nagyon járok összejövetelekre. Persze, ha hívnak, megyek. De nem hívnak. Köszönöm nekik.

 – Ha még nincs, tervezel-e saját kötetet? Ha már van, mi a legújabb vagy soron következő köteted koncepciója?

 
– Van és van. Két kötetem jelent meg ez idáig viszonylag rövid idő alatt. A 2020-as Holt szerető, amely lírát tartalmaz, és a 2022-es Karcok, amelyben szintén lírázok. A közeljövőben átkacsintok terveim szerint a próza világába. Szeretnék egy novellás kötetet megjelentetni persze, ha lesz rá vállalkozó szellem. Megértem, a mai papír árak mellett meggondolandó bármilyen project. Ez egy szórakoztató irodalom lenne, ugyanis rajongok a jó horrorért. Ebben a zsánerben íródtak a történetek. King-en nőttem föl, és a Péntek 13 videókon, nem csodálkozom.

 – Mit javasolsz azok számára, akik versírásra adják a fejüket és költőként fejlődni, érvényesülni szeretnének?

 – Neeeeeee! Na jó, vicceltem. Persze bátorítok mindenkit, legyen bátor és kitartó. Túl kell tudni lépni a pillanatnyi kudarc élményeken, mert az lesz bőven. Ezen túl olvasni, olvasni, olvasni!


A szerző legújabb verse oldalunkon:


AZ

el se kezdődött a VALAMI máris megfeneklett: AZ
dióhéj hajóm tűhegynyi örvény sodra MARADÁS
amilyen kicsi a világ én épp oly apró vagyok benne még
szálka se lehetek szemedbe mert félre állok ha úgy lesz
gyáva ember aki nem áll ki magáért anyám OLYAN apám szépen rajzolt
egyszer lerajzolt mondta anyám olyan volt mint egy fénykép a hangja
egyáltalán nem merengő a tekintete száraz mint a letört napraforgó GÓRÉ
körülbelül ennyi anekdóta maradt belőle meg meg hogy sör és pálinka
és olyankor asszonyfenyítés ököllel állítólag egyszer láttam és azóta dadogok
zárójelentéseim mappába fogva időrendbe nem úgy mint zaklatott
holdbéli énem mely magam előtt is rejtély ÖSSZEVISSZA de el kell mondjam nem ezt akartam
emlékszem hogy választhattam még ahol valami MÁS és ÉN eggyütt
Isten nem az atyám hanem a részem és nem kézen fog hanem kiszakít magából
és leszek kocsmafalnak támasztott férfibicikli ami hetek óta árván eső ver rozsda esz
talán csak elfelejtett az AKIÉ VAGYOK talán holnap este értem megy de az is lehet hogy árokba fulladt
egy pár utcával lejjebb egy kiégett lámpavas alatt…


A szerző további versei:
https://www.maradokversdalhalo.com/search/label/Lencs%C3%A9s%20K%C3%A1roly


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!