A tisztaszoba szekrényén
sorakozó almák illatával
jön elém a kép-
fonott demizsonok
után ő egy hokkedlin,
akárha tárgyak folytatása,
merengésbe szürkült lét,
melyet csak az ima
férce tart össze.
(immár magának is vadidegen)
Otthonos ez a hajlott testvonal,
az öreges magábafeledkezés
s az aszaltszilva-bőrű kézfejek
egymásba gömbölyödése
ismerős hangon mesél.
(varázsigéket őrző állóvíz)
Minden ott van
a ráncokkal övezett szemekben:
a sokat hurcolt rettenet,
sírások, egyszervolt-szerelmek
és elhantolások:
az eddig botorkált ember
felgöngyölt mindensége.
Nézem a félhomályba merevült
jelenést s gyermekkoromig látok -
nagyanyám néz vissza.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
.jpg)
){kind=link}