B. Tomos Hajnal: Vérvonal (egy csángó szobakép alá)


A tisztaszoba szekrényén
sorakozó almák illatával
jön elém a kép-
fonott demizsonok
után ő egy hokkedlin,
akárha tárgyak folytatása,
merengésbe szürkült lét,
melyet  csak az ima 
férce tart össze.
(immár magának is vadidegen)

Otthonos  ez a hajlott testvonal,
az öreges magábafeledkezés
s az aszaltszilva-bőrű kézfejek
egymásba gömbölyödése
ismerős hangon mesél.
(varázsigéket őrző állóvíz)

Minden ott van 
a ráncokkal övezett szemekben:
a sokat hurcolt rettenet,
sírások, egyszervolt-szerelmek
és elhantolások:
az eddig botorkált ember
felgöngyölt mindensége.

Nézem a félhomályba merevült
jelenést s gyermekkoromig látok -
nagyanyám néz  vissza.


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!