Bíró Rudolf: Hajnalban


Már egy fekete macska dorombolt

a kávéfőző lusta belsejében.

A napba ölelkezve sírt a párkány,

szivárvány-jégcsapok lógtak a szemében.


A szobaajtó suttogott. Hallgatóztam.

Műanyag kanál nyújtózott a csészében.

Hangtompított kavarás egy pohárnyi csendben,

a billegés is aludt a hintaszékében.


Figyeltem. Öt óra harminc. Ilyenkor

előre megfontolt minden mozdulat.

Memóriahabos párna emlékeztet,

hogy hamarosan jön a balra fordulat.


A másik oldaladra fordultál. Felém.

Néztem, ahogy mosolyod a gödröcskékbe esik.

A kávéhabba rajzolt fahéj-szívben

dobogott a reggel még percekig.


Visszafeküdtem melléd. Még öt perc.

Csak néztelek, mint aki sosem látott.

Egy pillanatra hunytam le a szemem,

hogy lássam az ébredő világot.


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!