Egyedül vagyok a semmiben,
Valaki megmozdul mellettem,
A lélek újratölti a félelmem,
Mert most bátornak kellett lennem.
Ütöttem, levegőt vágtam,
Mögém bújó csillagnyüzsgést láttam.
Fényekből sötét árny az ágyam,
Most a nyugalom fekszik a heverőn lágyan.
Fénycsóvák köré lelkek szállnak,
Nincsen vágyam, csak az életnek a maradványa.
Itt a vessző, utána már csak a ködnek fátyla,
Bennem a tűz, az önismeret lángja, leszek a máglya!
Összegyűlt a minden, egy zsebnyi mondanivaló,
Égek, fáj a bőrön füstölgő eltávozó szó...
Most a semmibe vezető lélekhajón leszek utazó,
Példátlan utast játszom, a gépiesített szófogadó.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
.jpg)
