Olyan szép volt itt minden:
Az ősz, s a virágoskert szemeidben,
mint csillagok alatti tótükör
a széltől fodrozódott pillanatokban,
a vágy, hogy mindig csak
menni, menni és lenni szeretnénk.
Emlékszel?
De volt egy fal előttünk,
egy álom,
melyet nehéz viharok régen
már megtépáztak.
Egy fal, melyet ledönteni
sosem tudtunk,
egy fal, mely nőttön-nőtt,
míg nem egy szép napon
eltakarta előlünk a napot.
Magas volt, sima, üvegszerű,
és olykor félelmetes.
Beláttuk volna tetejéről
az egész világot.
Ha hittünk volna
egymásban -
a falon innen és túl.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
