tenyeredben, ott van-e még
a rét, a magas, folyó melletti fűzfa,
hajadban a szép virág?
lehunyt pilláid alatt
az a szívdobbanás,
a csókillat.
a bennünk lüktető emlékek töredéke,
az a tiszta gyermektánc,
a szerelem, a drót nélküli érintés,
a kíváncsiság.
mint ébredés előtt
mindannyiszor,
ha arcunkra hullt a fény –
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
