„Mi az öngyújtó igazsága?” – tette fel a kérdést Sólyom tanár úr a
filozófia vizsgán. És nem volt rá válasz. Igen, abszolút igazság, objektív
igazság nincs, de mindenkinek megvan a maga igazsága: a hóhérnak is, az
áldozatnak is…
Az öngyújtó igazsága az én olvasatomban a szikra. A szikra már nem az
öngyújtó, de mégis a része, ugyanis a terméke, nélküle nincs láng, nem lehet
rágyújtani. Az öngyújtó igazsága tehát egy önmaga valóságán túlmutató dolog,
amelyet mégis ő idéz elő, immanens része úgy, hogy tőle kívül, de nem
függetlenül létezik.
„Mondja kislány, a maga anyja anyag?” – tette fel a keresztkérdést máskor
Sólyom Antal tanár úr a Közgázon, egy másik filozófia vizsgán. Mire a
megszeppent ifjú hölgy ezt dadogta: „Iiigen, persze!” Mire a tanár úr: „Brávó,
maga kis materialista!” Erre a kislány sírva kiszaladt a szobából, nem
értékelte Sólyom tanár úr, azon kevés emberek egyike, akitől lehetett tanulni a
régi rendszerben, szarkasztikus humorát. Igaz, megvolt a nem túl okos vizsgázó
igazsága is; úgy érezte, megalázták… Pedig csak arra akarták késztetni, hogy ne
csak biflázzon, hanem gondolkodjon is! De ez már Sólyom tanár úr
igazsága…
Hogy lenne már az ember anyja, aki világra hozta, életet adott neki,
egyszerűen „csak” anyag! Anyag, igen, is. Szellem, igen, is. Anyag és szellem
egyszerre: mikor megfogansz, édesanyád méhében tárgyiasulsz, majd növekedsz;
anyaggá (is) válik a szellem, a szerelem. „A csecsemő is szenvedi, ha szül a
nő, / Páros kínt enyhíthet alázat…” (József Attila) Igaz, a születés vérrel,
verejtékkel, fájdalommal (is) jár, de egyben csodálatos dolog: a szerelem
megtárgyiasulása, valósággá, élő emberkévé válása. Ehhez segít elő méhével -
anyagi mivoltával - édesanyád, de hogy lenne ő már „csak” anyag?!
Ő, aki világra szült, szoptatott, etetett, járni tanított és így tovább.
Megannyi emlék fűz hozzá csecsemő, sőt embrió korod óta, majd egyre több,
egészen a haláláig. És utána is…
Mi volt előbb? Mi előbbre való? Anyag vagy tudat? Tették fel ezt az
álkérdést, majd vitatkoztak rajta évszázadokon át a filozófusok. Álkérdés, mert
nem lehet rá jól válaszolni, nem lehet választani: mind a kettő egyszerre
keletkezik és létezik, egy időben keletkezett és egyaránt fontos…
Így fel is oldottuk a nagy dilemmánkat: az öngyújtók és az édesanyák
igazságát. Az öngyújtó nem csupán tárgy, hanem alkotóelem, hisz szikrát hoz
létre. Igaz, ehhez az ember ujjának mozdulata is kell. Az édesanyánk pedig nem
csupán anyag, nem csak szellem, hanem mind a kettő egyszerre, hiszen belőle
táplálkozunk fizikailag és szellemileg csecsemő (embrió) korunk óta, és az ő
halála után is.
Éljenek hát az öngyújtók! Éljenek az édesanyák! Éljen – sajnos, azóta már
elhunyt – Sólyom Antal tanár úr!
