Kékesnarancsba fullad
a zuhanó esti szürkület,
élesen vakítva,
mikor utolsó villanását
tűzpiros szikrává tapossa
az éj súlyos, fekete bakancsa.
Sebei helyén csillagok gyúlnak,
mint az égbe vert szegek,
a felhők meglazulnak,
és a közöttük átsejlő,
kráteres arcú Hold
félszegen torzult égi teste,
meleg fényétől megfoszt,
így nem marad más,
csak egy vénültre szikkadt,
hidegen pergő, komorsötét este.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
