Megszületett hát,
vérrel írta az élet
egyetlen titkát.
Gyermeki évek
szálltak, mint a mesékben
égi tündérek.
Várta a percet,
bölcs lesz belőle talán,
koldus, vagy herceg?
Nem lett csak ember,
s tenyerében a végzet
várt fegyelemmel.
Így jött az óra,
Idő oltárán állott,
S nem várt a szóra.
Nem látta senki,
kiáltás volt csak éppen,
jaj, menni, menni…!
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
