minden versben feltámadok
megakad szemem a világon
- bár a szavakat elfelejtem
jelenlétem megőrzi a lábnyom
a Tejútot ma is megfejtheted
visszadőlsz az eltűnt időbe
mert a bizonytalanság eltemet
- ha sorsát a költő betöltötte
bazaltba vésem mindazt ami kész
és versekben ékek mindhalálig
nyelvedet csiklandozza az ész
mosolygást őrölve a zsibbadásig
megfogok halni pedig maradnék
kialvatlan szemek magyaráznak
önpusztító gesztus gyermeki szándék
amit versbe formálnak a vágyak
a szívben minden természetes
csupán a közlemény vezérel
rikító céltáblát magában keres
a balzsam ellenére a kivétel
minden másodpercben feltámadok
de a fecsegés halálba ringat
magával visz a világ de én maradok
hogy rímbe zárjam jogainkat
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
