Alattam roppan ág s a holt avar,
aztán egy kéz sok felhőt megfacsar,
s zúdul a földre ónnehéz eső.
Cseppektől terhes minden létező.
Majd újra szilvakék az égzenit,
és talpam alatt levél zizzen itt.
Szüret jött el s a vágya teljesült,
hisz mustról álmodott sok édes fürt.
Kopasz kis ágakon hűs szél lebeg.
Vigyázz, hogy meg ne fázz, úgy féltelek…
Vetkőző bokrokon a szél fütyül,
tavaszról álmodik mind legbelül…
Nekünk csobognak apró csermelyek.
Ölembe és szívembe rejtelek…
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
