Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, élt egyszer egy agresszív kismalac.
– Nekem nem kurta a farkam!
– Nem is mondtam, hogy neked kurta: az egy másik malac.
– Én nem szeretnék egy mondatban szerepelni egy kurtafarkú malaccal!
– Ez csak egy afféle mondás, igazából neki sem kurta, csak fel van csavarva. Ha kiegyenesítené, olyan hosszú lenne, mint egy macskáé.
– Hát, az elég hülyén nézne ki!
De térjünk vissza hősünkhöz! Mit is jelent az, hogy agresszív? Az etimológiai szótár szerint a latin „aggressio” (támadás) kifejezésből ered. Mit is jelent az, hogy etimológiai szótár? Erről kérdezd meg inkább a szüleidet! No, de száz szónál is többet ér egy történet! Egy szép napon a kismalac találkozott a nyuszival. Ez amúgy gyakran előfordult, mivel ugyanazon tanya udvarán laktak, tehát háziasítva voltak.
– Nem vagyunk házasok!
– Ó, ez meg sem fordult a fejemben! A háziasítás azt jelenti, hogy az ember megszelídítette őket.
– Engem biztosan nem!
– Ha megengeded, folytatom.
– Nem engedem meg!
– Akkor is folytatom.
– Akkor melyikünk is az agresszív?
– Nem figyelek oda, bármit is mondasz…
Tehát jön vele szembe a nyúl, egy hatalmas répával a kezében.
– Kezében?
– Mancsában.
– Szóval mégis figyelsz!
Megkérdi tőle a kismalac.
– Hé, te nyúl! Túl nagy neked az a répa, nem akarod nekem adni?
– Légyszíves ne szólj közbe! Most az olvasók azt hihették, hogy tényleg ezt mondta a kismalac.
– Tényleg ezt mondtam, nyomikám! Legközelebb figyelj, hogy a történetben és a kerettörténetben ne ugyanazok a szereplők legyenek!
– Jó, akkor elbeszélő módban folytatom:
A kismalac felvetette, hogy akár el is felezhetnék a répát, mert kettőjüknek is elég.
– Nekem az egész kell!
A nyuszi beleegyezett. Kettétörte a répát, és az egyik felét a kismalacnak nyújtotta. Mire a kismalac gyanakodva méregetni kezdte a saját porcióját, hátha az kisebb, mint a nyuszié.
– Most akkor répa vagy porcogó?
Mivel a kismalac is járt iskolába, emlékezett, hogy ha két rabló osztozkodik a zsákmányon, akkor az a helyes eljárás, hogy az egyik elfelezi, a másik pedig választ.
– Tudod, kit nevezz te rablónak!
De sajnos sehogy sem tudta pontosan megállapítani, hogy melyik darab a nagyobb, mivel mérleg nem volt a közelben, és a csonkagúla térfogatának képlete sem jutott az eszébe.
– Te hülyének akarsz engem beállítani! Most is az eszemben van annak az izének a képlete.
Feltételezte, hogy a nyuszi ebben jobb nála, ezért ravaszul felajánlotta neki, hogy válasszon ő, arra számítva, hogy a nyuszi a nagyobbat fogja választani.
– A szemét nyuszi!
De a nyuszi azt mondta, hogy ő már az előbb választott, amikor a másik felét odaadta a kismalacnak. A kismalac ezen elgondolkodott.
– Most elképzeli az olvasó, ahogy töprengő képet vágok.
Miután kigondolkodta magát, kérte a nyuszit, hogy cseréljenek.
– Nagyon ravasz vagyok!
A nyuszi beleegyezett és kicserélte a két répadarabot.
– Ez túl könnyen ment!
A kismalac gyanakodni kezdett, hogy a nyuszi miért állhatott rá ilyen könnyen a cserére.
– Ezt mondtam én is, csak tömörebben.
A kismalac megsértődött. Azt mondta a nyuszinak, hogy ha ő választott volna, akkor udvariasan a kisebb darabot választotta volna.
– De persze igazából nem!
A nyuszi azt felelte, hogy akkor nem érti, hogy mi a probléma, hiszen éppen azt kapta.
– Figyeltem, hogy kibírod-e, hogy ne süss el egy szakállas viccet. Nem bírtad ki!
A nyuszi, látva a kismalac mérges képét és hogy mennyire fontos neki ez a répa, megsajnálta őt, és nekiadta az egészet.
– Akkor kérem a répát!
A kismalac elérzékenyült ettől a nagylelkűségtől, és szabadkozni kezdett.
– Add már ide a répámat!
Egyikük sem tágított. Ekkor odasétált a csacsi. Látta, hogy egyiküknek sem kell, így befalta az egész répát.
– Arról volt szó, hogy mesét mondasz, ez viszont horror!
Az a tanulság, hogy ha két úriember találkozik, az ugyanúgy megbonyolítja a dolgokat, mint ha két gazember.
– Ember, aki mondja! És mi a helyzet a szeretettel, írókám?
És boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
– De meghaltak!
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
