Acél cipőben járnak a percek,
lépteik szívemre bilincset szögelnek
Minden egyes lüktető ütem nyomán
rablánc feszül lelkem sajgó zugán.
Süket világba kiáltok hangtalan,
nézlek a semmiben, csendesen, zajtalan.
Folt vagy az elmémbe festett kép közepén,
kerete a por, emléked benne a szín.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
