T. Fiser Ildikó: Városok pora


Kopott, hiányos, korom-falak,
emlék-színek fakó nyomán,
felejtésbe szürkült történelem,
képek fuldokló épületek falán.

Egy darab belőle most hull alá,
helyén üres folt éktelenkedik,
a por kegyes festője lesz talán,
s befedi így holnap reggelig.

Rég híresen csillogott e múlt,
most észrevétlen rothadó rohanás,
zúgó tömegkerék alatt kilapult,
művészien pusztító ecsetvonás.

Mi maradt? Est fények csillaga,
színnel kél, mi máskor színtelen,
kopott képű múló illúziók kora,
kivilágított látszat-történelem.


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!

   ➥ FRISS KIEMELT KORTÁRS VERS