Gyász színű hajón állok,
és gyász színű köröttem a tenger.
Bús dalt énekel a szél,
eltévedtünk testvéreimmel!
Hányódunk a nagy végtelenben
a jeges vihar tombol felettünk
és bennük a kétség az örök félelem,
miféle kalózokká lettünk?
Jajjgat a szél, dagad vitorlánk!
Egy úszó koporsó lett a menedékünk.
Jajj nekünk, ha fölborít az orkán,
s jajj nekünk ha egyszer vissza nézünk!
Elhagytuk rég köd-kikötőnket,
elhagytuk rég szeretett szerelmünk.
Mi hazátlanok és elgyötörtek,
szennyes óceán vizébe vesztünk!
Imbolygó lelkünk nem lel nyugalmat,
ránksajdul a mély a sötét eleven.
Nagy villám csapja árbócunkat
és összetörünk zátony-emlékeken!
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
