M. Karácsonyi Bea: lezáratlan (Nagy László költészete nyomán)


az én álmomból hogy mehetnék át a tiédbe mondd

hogy lehetnénk együtt a két túlsó partról

integető hajótöröttek vagyunk

a révész soha nem élt

híd nincs se jobbról se balról


kinyújtom a kezem feléd

az ujjaid vannak a horizonton

mintha a holdat akarnám elérni

felfekszem az égre

jön a hajnal és kibontom


a te álmodból hogy jöhetnél át az enyémbe mondd

a két túlsó partról hogy egyet szeretnénk

felém nyújtod a kezed

lezárt szempillám nyitnád szét

mintha szénből csillagot kaparnál

nem kapsz fényt a kvazár sűrű

isteni áttét

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!

   ➥ FRISS KIEMELT KORTÁRS VERS