A Greg Brooks és Simon Lupton által szerkesztett könyv Stefanovits Péter fordításában, a Legendák élve vagy halva című sorozat 36. részeként jelent meg a Cartaphilus Könyvkiadó gondozásában, 2009-ben. Jer Bulsara, Freddie édesanyja írt a 20 fejezetből álló kötethez bevezetőt. A könyv anyagát Freddie szavai, 20 évet átölelő interjúk és egyéb megnyilatkozások adják.
A kötet végi képaláírásokból és a 13. fejezetben olvasható visszaemlékezésből tudhatjuk meg, hogy az 1946. szeptember 5-én, a Tanzániához tartozó Zanzibár szigetcsoport azonos nevű székhelyén született Farrokh félős, bizonytalan gyermek volt, anyja, és bírósági pénztárosként dolgozó édesapja óvták, kényeztették őt. Mikor nagybátyjának az Indiai-óceán partján fekvő kelet-afrikai Dar es-Salaamban található villájában ébredt, a szolgáló itallal kínálta. Koravén gyermek volt, szülei úgy látták jónak, ha a Szent Péter bentlakásos iskolába küldik az indiai Mumbaitól 250 km-re levő Panchganiba. A hétéves fiút ez megviselte, magányos volt, de igyekezett: megtanulta, hogy magára van utalva, kialakult benne a felelősségérzet, függetlenítette magát másoktól. Gyűlölte a krikettet, a szorítóban viszont jó volt, a csínyekből kivette a részét. Bár kottát olvasni nem tudott, hallás után játszott, megkedvelte a zongorázást. Iskolai kórusban és a The Hectics zenekarban énekelt, ami tetszett neki. A Szent Mária középiskolába járt, majd 1964-ben a zanzibári forradalom elől menekülő családjával Angliában telepedett le. Művészettörténetet hallgatott, de a grafika iránt nem volt meg benne az érdeklődés. A zene érdekelte, rájött, hogy tudna saját dalokat írni, saját zenét szerezni. Az ifjú Farrokh – aki a Queen első stúdióalbumának megjelenésekor változtatott nevet – a Wreckage zenekar tagja volt, amikor megismerkedett az akkor a Smile nevű bandában zenélő gitáros Brian May-jel és dobos Roger Taylorral. 1971 júliusában John Deacon basszusgitárossal kiegészülve megalapították a Queent. A biológus Roger, az elektromérnök John, a fizikus Brian és az illusztrátor Freddie szakmai karrierjüket hátrahagyva a legjobb zenekar akartak lenni.
Álmuk megvalósításához, ahogy az első fejezetben olvashatjuk, sok önbizalom és kitartás kellett, de fennhéjázás és önzés is. Megbotránkoztatással, a hallgatók sokkolásával hívták fel magukra a figyelmet, mely tervezett image, stratégia volt. Eredetiségükhöz nem fér kétség.
A második fejezetben olvashatunk a koncepcióról, hogy a zenekar királyi és fenséges legyen: pompában tobzódó, nagyszabású, színpadias produkciójuk beskatulyázhatatlanná, felcímkézhetetlenné tette őket. Tehetségükhöz éberségnek kellett párosulnia, hiszen az üzletre is hangsúly helyeződött. Menedzselték magukat, a négy túlérzékeny, akaratos zenész kezébe vette az irányítást. Bár néha részleteken kaptak hajba és gyakran veszekedtek, egy volt a céljuk. A bizonyítási vágy a dalírásban versengéssé, féltékenységgé alakult. A négy temperamentumos, erős egyéniség a viták ellenére közösen döntött, egyenlőek voltak. Elfogadták egymást, összekovácsolódtak, nem hagyták egójukat elszabadulni, tisztelték egymásban a zenészt. Kockázatot vállalva különböző dolgokat próbáltak ki, mindig megújultak, korukat megelőző, a megszokottól eltérő albumokat készítettek. Vokálisan mindenkin túltettek, mindenféle hangot szerepeltettek, kísérleteztek a hangzással, gondoljunk csak az A Night At The Opera albumukra! A kimerítő stúdiómunka után világ körüli turnéra indultak, összhangba kerültek a zenével, jobban játszottak, a kihívások lendületben tartották őket. Egyre nagyobb, egyre jobb dolgokat akartak csinálni. Intelligencia kellett ahhoz, hogy tudják, hogyan változzanak.
A harmadik fejezetből megtudjuk, hogy legjobb tudásuk szerint igyekeztek szórakoztatni, biztosítani akarták, hogy az emberek jól mulassanak a koncerteken. Hivalkodó, de kifinomult, ízléses jelmezekkel, mozgással, látvánnyal, szárazjéggel, fényekkel showt adtak. Felrázták az embereket, akik elszökhettek a hétköznapok problémái elől, amíg ott voltak. Freddie különleges, megbotránkoztató, bizarr színpadi lény, ledér ceremóniamester, erőteljes macho, vagy – nem gonosz – szörnyszülött volt a fellépésekkor. Tombolt, a legjobbat hozta ki belőle, ha a közönség megőrült. Senkihez sem hasonlítottak. Brian májgyulladása és Freddie hangszálgondjai miatt egy-egy turnét félbe kellett szakítaniuk.
A rock and roll határait kitolták, Brian, Roger és Freddie operaharmóniákat is kiénekeltek, kórus atmoszférát is tudtak teremteni. Az egyetlen ilyen együttes akartak lenni - tudjuk meg a negyedik fejezetből. Hittek abban, amit írtak. Freddie a fantázia világába csábította a hallgatót, aki maga dönthette el, neki mit jelent a szöveg. Úgy vélte, kiábrándító lenne, ha elmondaná a szerző, mit miért írt, mire gondolt, mikor írta. Unalmas lenne, ha minden értelmezve lenne. Gondolkodjon a hallgató!
Az ötödik fejezetet a szerkesztők három részre bontották. Megtudjuk, hogy Freddie az örök, kiaknázhatatlan témát választotta: a szerelmet és annak hiányát. Érzésként, ösztönös ötletként, tudatalatti üzenetként jött az ihlet, megszületett a dallam, a felépítés, a szöveg, mely közérthető, nyílt, természetes, nem mainstream, nem is világmegváltó. Az embereket megérintő tündérmesék és képzelete darabkái álltak össze remekművekké. Zongorán, néha gitáron komponált. A zenekar tagjai tudták, mi a divat, de nem feltétlenül követték. Trash, speed metal, funk, R&B stílusjegyek is jellemzik zenéjüket. Egyedül írtak mind a négyen, majd összejöttek és eldöntötték, mi marad. A fő dalszerzők Freddie és Brian voltak. Nem agyontervezett és túlmunkált szerzeményeket alkottak. A 73-as Queen címűtől a 91-es Innuendo-ig a négy csodálatos zenész játszott tíz album felvételekor. Mivel másokkal nem szerettek dolgozni, gitárral imitáltak szaxofont, harsonát, klarinétot, tubát, pikolót, csellót, vokálisan tubát, klarinétot. Brian harmóniumon, hárfán is játszott. Színpadra egyes számokat áthangszereltek.
A hatodik és hetedik fejezetben Freddie magánéletéről olvashatunk. A szerelem rabja volt. A szupersztárköntös alatt szeretetre vágyó, normális ember gyakran magányosnak érezte magát, reménytelenül kereste a boldogságot. Élete szerelme Mary Austin volt, színtiszta, a legnagyszerűbb barátság volt az övék. Mivel nem mondhatta, „ma nem akarok szupersztár lenni”, sok partnere csak ezt látta benne. Többen rászedték, megkeseredett.
Freddie szólóalbuma – Mr Bad Guy – a többiek nélküli gőzkiengedés volt - tudhatjuk meg a nyolcadik fejezetből. A 8-9 éven át tartó 3-4 hónapos turnék és az azokat váltó stúdiómunkák után szüksége volt erre. Hangulatváltozásokat tükröző dalok szerepelnek rajta. Ezt a világhírű spanyol primadonna, Montserrat Caballé számára írt dalokat tartalmazó Barcelona album követte. Freddie a szoprán opera-énekesnővel énekelt, klasszikus zenekarral lépett színpadra.
A kilencediktől a tizenkettedik fejezetig olvashatunk a rock and roll ötvözéséről a balettal (Save the Children), a vicces oldalt is mutató, több emberhez eljutó klipekről, melyekben színészkedni, tettetni lehetett, Freddie kedvelt előadóiról, és a 85-ös, az éhínségre és járványokra a figyelmet felhívó Live Aid szuperkoncertről, amire Bob Geldolf összeterelte a világ legnagyobb sztárjait, s amit 72000 zenerajongó látott-hallott a helyszínen. A 14. fejezet fő üzenete az, hogy minden, amit a Queen csinált, eredeti.
„Bohóckodom a színpadon, megdöbbentem az embereket”, mondta a turnékon új dolgokat kipróbáló Freddie, aki a „bűn városában”, New Yorkban és a biztonságos Münchenben töltött időszakok után a közvélemény figyelme helyett nyugalomra áhítozott, kezdett visszahúzódóvá válni. Kensingtonban vett villát - tudjuk meg a 15. fejezetből. Paradicsomi hellyé tette, bár mire megszerezte, annyira már nem is érdekelte.
A pénzről úgy nyilatkozott, nem érdekli: arra van, hogy elköltse. Egész életében úgy járt-kelt, mint egy perzsa herceg. Az együttesben négy részre osztották a bevételt, de akik a dalokat írták, a kiadói jogok alapján több pénzt kaptak. A 16. fejezetben olvasható az a meglátása is, hogy az ember megváltozik, ha átvészeli a sikerrel járó nyomást. A megvalósult álom együtt járt a gazdagsággal és hírnévvel való birkózással.
A 17. fejezetben Freddie a sajtóval kapcsolatos kendőzetlen véleményét tárják elénk. Túlzások, túlkapások, torzítások, félrevezető információk jelennek meg a lapokban, az elhangzottakat másképp tálalják, pontatlanul idéznek. Hírességekkel el lehet adni a lapokat. Ők azért váltak a sajtó céltáblájává, mert gyorsan lettek népszerűek. A szívós, erős emberek maradnak meg a zeneiparban, akik nem hagyják, hogy aggódjanak amiatt, amit a sajtóban írnak. A lemezeket nem a kritikusok veszik meg.
A Queen tagjai keményen megdolgoztak a jogos sikerért, akkor sem üldögéltek a babérjaikon, mikor a csúcsra jutottak. Amíg új területekre vágytak, megmaradt bennük a tűz. Feszültség, viták előfordultak, de gyűlölet nem: jobb veszekedni, mint napokig nem beszélni egymással. Zsigeri szinten szerették, zenei szempontból mindig elismerték egymást, üzletemberek lettek- derül ki a 18. fejezetből.
A 19. fejezet az Istenek kegyeltje címet viseli. Az egyedi, senki máséhoz nem hasonlítható stílusú zenekar sok idő múltával is új ötletekkel, új dalokkal jelentkezett, kifinomultabbak, érettebbek lettek. Freddie lenyugodott, vége volt az őrült színpadi megjelenésnek, hibáiból tanult, de nem bánt, nem sajnált semmit. Talán mert nem vette magát túlságosan komolyan.
Az utolsó fejezetben olvashatunk arról, hogy a 87-88-as kihagyott évek után új albumot alkottak, a The Miracle címűt. Kedvelték egymást és szerették a zenét, amit csináltak. 700 élő koncertet adtak, 200 millió lemezt adtak el. A több, mint három oktáv hangterjedelemmel bíró Freddie-re, aki 20 éven át karizmatikus frontembere volt a zenekarnak, azonban lecsapott a betegség. 89-ben a bandának, 91-ben a közönségnek mondta el, hogy AIDS-ben szenved.
Zoroasztriánus szertartáson vettek tőle búcsút. Az Iráni-felföldön keletkezett vallás, a világ egyik legrégibb vallása, amely a jó és a rossz, az igazság és a hazugság, a fény és a sötétség közti választás lehetőségére épül, s mely összeolvadt Zarathustra próféta tanításaival, az ókori Perzsia vallása volt. A párszik az Iszlám előretörésekor Indiába menekültek.
Akit érdekelnek a legendásan bohém Freddie Mercury gondolatai, vegye kezébe a könyvet!
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
