Atkári Gyula: Csöndbe szültek



Annyi éve büntetett már a csend.
Sóhajtani sem merve tűrtek
Siket zárkáikban a szavak,
Míg vastag takarót szórt rájuk
A porladó némaság.

Rideg rács árnyában fogant
Hallgatag valótlanságuk,
Miket válasz nélkül maradt
Kérdések szültek elevenembe.

Világra jön és szende
mécsest gyújt a holtan
Kaparó vakság a túladott
Értéktelenség siket emlékének.

Lobogása szikra pillanat csupán.
Mégis megannyi év szava
Lett láng áldozattá, oltárra téve,
Míg le nem olvadt róla tekintetem. 


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!