Annyi éve büntetett már a csend.
Sóhajtani sem merve tűrtek
Siket zárkáikban a szavak,
Míg vastag takarót szórt rájuk
A porladó némaság.
Rideg rács árnyában fogant
Hallgatag valótlanságuk,
Miket válasz nélkül maradt
Kérdések szültek elevenembe.
Világra jön és szende
mécsest gyújt a holtan
Kaparó vakság a túladott
Értéktelenség siket emlékének.
Lobogása szikra pillanat csupán.
Mégis megannyi év szava
Lett láng áldozattá, oltárra téve,
Míg le nem olvadt róla tekintetem.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
.jpg)
