Már csak vonallá apadt
ajkaidat látjuk,
tekinteted parazsát,
amint elidőzik valahol
a fejünk fölött,
kimérás távlatokban-
csak ujjaid közt füstölgő
cigarettád nézzük
a fekete-fehér képen -
olcsó kocsmák homályában
kihúnyt hangod rezignált visszfénye,
s tested hiány kontűrje lett,
sötét kabát alatt
izzó univerzum, mely immár
örök-megfejtetlen marad.
Utánad csak a befejezetlen
sorok sóhajtó kérdőjelei
s a hallgatásba nyomorodott huzat-
néha olvasunk téged,
mint ahogy farkasnyomba
tévedt tekintet
keres messziről intő pásztortűzet.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
){kind=link}