Berda József: Csendesen



Néha rámborul a mindentölelő
Csodálkozás és azt mondom: csönd legyen!
élet liheg bennünk!
De tudom, hogy legszomorúbb arcom
a bennem meghalt krisztusok
reggeli öröme.
Ó, menyire disszonánsak vagyunk
még a harmóniában is!
Most Maeterlink filozófiája
tolakodott rám és éberen figyelem
itt a fűben ezt a vergődő hernyót, akit
megtámadtak a hangyák.
Hajrá ni!
Az erősebb férget, hogy megölik a kicsinyek!
Vagy a nagyonsokban fellázadt valami ez,
mely halálra bukja a nagy-kicsinyt?
Az élősdit megöli közös önzése a soknak,
- vagy a Megváltás lesz áldozata
kis élősdieknek? Ahogyan tetszik.
Meg szabad bolondulni rajta.
Hisz' így is buta tragédiák iróniája
ez a széthullt össze-visszaság!
Mert elnémulunk, mielőtt kisírtuk volna magunkat.
Bizony hiábavaló az Út önmagunk felé!
Elönt, belénkzúg mégis a szent Befogadhatatlan
és összedölünk, mert csak a keveset birjuk el,
pedig a magunkbaáradt Végtelent akarnánk!
De elindulunk, mert vissza kell jönnünk, hogy
ismét legyünk valahol és mert talán
így van jól ebben a nagy Ismétlésben,
mikor oly betegül szép, lármás örömök után
a csendes szomorúság.

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!