Berda József: Csendesen

Néha rámborul a mindentölelő

Csodálkozás és azt mondom: csönd legyen!

élet liheg bennünk!

De tudom, hogy legszomorúbb arcom

a bennem meghalt krisztusok

reggeli öröme.

Ó, menyire disszonánsak vagyunk

még a harmóniában is!

Most Maeterlink filozófiája

tolakodott rám és éberen figyelem

itt a fűben ezt a vergődő hernyót, akit

megtámadtak a hangyák.

Hajrá ni!

Az erősebb férget, hogy megölik a kicsinyek!

Vagy a nagyonsokban fellázadt valami ez,

mely halálra bukja a nagy-kicsinyt?

Az élősdit megöli közös önzése a soknak,

- vagy a Megváltás lesz áldozata

kis élősdieknek? Ahogyan tetszik.

Meg szabad bolondulni rajta.

Hisz' így is buta tragédiák iróniája

ez a széthullt össze-visszaság!

Mert elnémulunk, mielőtt kisírtuk volna magunkat.

Bizony hiábavaló az Út önmagunk felé!

Elönt, belénkzúg mégis a szent Befogadhatatlan

és összedölünk, mert csak a keveset birjuk el,

pedig a magunkbaáradt Végtelent akarnánk!

De elindulunk, mert vissza kell jönnünk, hogy

ismét legyünk valahol és mert talán

így van jól ebben a nagy Ismétlésben,

mikor oly betegül szép, lármás örömök után

a csendes szomorúság.

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!