Varga Erzsébet: hang nélkül

ma tele vagy csenddel
mint porladó szfinx
örvénylő időben
pusztulva mégis
változatlanul
illúziók színes 
álma számodra 
most csak lárma
egyfajta káprázat 
kicsinyes 
fontoskodása

.
ma megpihennek 
elfáradt völgyek
és az égbenyúló
hegyek hirdetik
némaságba fagyott 
láva szóval
egykor törekedtek 
felfelé

.
elenyészik a látható 
láthatatlanná
válik a világ
hang nélküli állapot
csak a vérsejtek
egysejtű lények
atom és molekula 
parányok rezgése
érezhető mikor
nagy szavak mohos 
templomából 
a megértés csöndes 
fényére kiérsz...

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!

   ➥ FRISS KIEMELT KORTÁRS VERS