Elérni mindent, hiszem, hogy van esélyem!
Gyűröm, vasalom a hétköznapot.
Ünneplőt veszek, s ha feszengnék csipkében,
terepszínt húzok, bolondos kalapot.
Nem bánom, ha rikítón fűfoltos leszek,
ha a szél kócol, vagy épp bőrig ázom.
A van-nincs part menti lábnyomok hűtlenek,
mint mezítláb meglépett szabadságom.
Madarakat látok szárnyalni az égen,
csenddel vegyülnek leejtett hangjegyek.
Az idő engedi, hogy halljam, hogy nézzem...
talán ilyenkor egy kicsit szendereg.
Ennyi... magába szív, mi köröttem forog.
Bár maradhatnék a vihar szemében!
Kék nefelejcs lapul, hol a szívem dobog,
hervadó, szelíd muszáj-ing zsebében.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
