Marczinka Csaba: Az Arme Poet* magyarosítva (Tóth Árpád emlékének)

 

 Kicsit rádkövült a „szegény, tüdőbajos költő”

  utóromantikus, kanonizált szerepe!

  (pedig ennél több voltál vagy lehettél volna

  – ha teljes pályát futnál be s minden összejönne)

  Nagy felbuzdulások s félbemaradt vállalásid

  között őrlődtél föl – lassan „elég volt a vágta”...

  Valahogy félbemaradt a hajnali szerenád

  – hiába is kelt lila dalra egy nyakkendő!


  Keserédes elégikus hangból próbáltál

  kitörni szegénylegény-dalok és prófétai

  szerep felé, de igazából nem lehetett

  számodra más, csak futó hangulat, nem igazi!...

  Az „Új Isten” is hamar elördögösödött,

  a kuruc vágtázás helyett maradt elégikus

  lemondás – spirituál út lélektől lélekig!

  Egy út maradt számodra, így lettél kanonikus...  


  (pedig: bármi áron ezt akartad elkerülni,

  elégikus keserűséget, végső lemondást!

  de hát ez adatott... már genetikailag

  is, a tuberkulózisos hajlamod okát

  ismerve – ráadásul élő kísértetként

  lebegett feletted végig „bukott művész” apád;

  talán Neki akartad bebizonyítani,

  hogy egyszer végre sikeres költő leszel majd!) 


                 *Arme Poet:szegény költő (német), a német romantika és

                   szentimentalizmus kedvelt költőtípusa 

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!