értsétek meg a költő bánatát,
elnyerem az istenek bocsánatát,
kényszer nyitotta gyalázat-boltban.
Pár ötletet Adytól raboltam,
a bor íze, szép vesém nyalta át,
de sosem árultam el a hazát,
amíg a magány forintja voltam.
Konokságom agitálom jóra,
szívem kergetem új dáridóra,
mert látjátok kard van a kezembe,
– és elhajlik a költő gerince,
de kifőzöm a gyalázat füvét,
mint sorok között a gesztenyepürét.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
.jpg)
