rianás ívfénye hegeszti szád az örvénygyűrűk elisszák felszíni hallgatásod benn fáradt félhomály kívül mindig más ok sajdulóban a fáj csak elsúgott gyertyaláng sebvarraton siklik ujjad és pohárszélről haránt
hagyod hogy lecsorbuljak
nyakszirteden hullám
örök
hajótörött
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
