Orsovszki Tibor: Búcsú N. D.-től



Szépek voltunk mostanáig,
térdig érő délibábok.
Elmosódó pasztellszínek
egy elázott délutánon.

Te nem teheted, jól tudom,
így én roskadok le némán.
A sok apró ölelés közt
elszorítottad a vénám.

Kávéd alján minden reggel
én leszek a cukros zacc,
amit szájhúzva turkálgatsz,
mert már nem jósol neked.

Kérlek, ne haragudj rám,
amiért mindvégig szerettelek!


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!