Orsovszki Tibor: Búcsú N. D.-től

Szépek voltunk mostanáig,

térdig érő délibábok.

Elmosódó pasztellszínek

egy elázott délutánon.

Te nem teheted, jól tudom,

így én roskadok le némán.

A sok apró ölelés közt

elszorítottad a vénám.

Kávéd alján minden reggel

én leszek a cukros zacc,

amit szájhúzva turkálgatsz,

mert már nem jósol neked.

Kérlek, ne haragudj rám,

amiért mindvégig szerettelek!

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!