MVDH társalgó // interjú Horváth Piroskával



A szerző rövid bemutatkozása:

Úrhidán élek egy csöppnyi faluban! Ide nyúlnak a gyökereim is. Székesfehérváron kereskedelmi végzettséget szereztem. 1992-ben mentem férjhez, egy lánykám született. Első pillanattól fogva kedvesem a legfőbb múzsám, ő ösztönzött újra az írásra! 15 évesen írtam meg első versem, amit elküldtem az Ifjúsági Magazinnak, aztán nagy csend után 2010-ben újra tollat fogtam. Visszafogott, csendes alkotó vagyok és mondhatom azt, hogy az írásban teljesedem ki. Rímekbe szedem bánatom, boldogságom. Érzékenységemnek köszönhető, hogy számomra létszükséglet egy vers születése. Megérintenek az emberi sorsok, a természet szépsége, és a hazám szeretete. Komolyan, hitvallásként tekintek az írásra.
2010 óta tagja vagyok a Poet amatőr versportálnak, vannak írásaim a Holnap Magazinban. Az utóbbi kiadásában jelentek meg verseim Antológiákban, ahol verspályázatokat nyertem.

 – Hogyan kerültél kapcsolatba a költészettel, miért pont versekben fejezed ki magad? Volt-e / van-e olyan szerző, akit mesterednek, esetleg példaképednek tekintesz, vagy hatással volt rád

 – Már az általános iskolában megszerettem az irodalmat, ezért köszönettel tartozom a tanáraimnak. Nagy példaképem Petőfi Sándor, Arany János, Kisfaludy György. Szívesen olvastam József Attilát is.
 Szociális érzékenységem, nyitottságom a külvilágra ébresztett rá arra, hogy írnom kell!
 A versírás a belső érzéseim és belső értékeim megmutatására szolgál. Ez egyfajta önmegvalósítás. Az érzéseim és gondolataim, ami megfogalmazódik bennem, így tudom kimutatni a világ és az emberek felé! Felszabadulnak a belső,  elfojtott érzelmek, indulatok. Könnyítek a lelkem vívódásán, szárnyra keltem a boldogságot és az örömöt. Átlendít az egykedvűségen, bánaton. Egyszóval felemel! 
 Megpróbálom kordában tartani a gondolataimat, szépen rímekbe, szótagokba rendezem őket. 
 A versírás a magyarságot és a magyar nyelv szeretetét is magába foglalja. 

 – Hogy látod, mi a költő feladata ma?

 – A mai világban a költő feladata mindenképpen szerintem az, hogy a versek által tudjuk megmutatni a belső érzékenységünket. Ezalatt azt értem, hogy mi, akik verseket komponálunk, talán mi mindent színesebben, tarkán, vagy a rosszabb pillanatainkban szürkébben látunk, ezt írjuk körbe, úgy, ahogy csak egy versben lehet. Tovább adjunk egy kicsit magunkból, átruházzuk a szépséget, a rímeket és a dallamos beszédet. Megnyílunk az olvasóink előtt.

 – Mi a véleményed a kortárs költészetről, publikálási lehetőségekről, illetve szoktál-e kortárs eseményekre járni, van-e kedvenc közeged?

 – A kortárs költészetről az a véleményem, hogy azt tapasztalom, hogy sokan próbálgatják szárnyaikat, nagyon sok szép és kimondottan jó versekre lehet bukkanni. Nekem nagy kedvenceim Aranyosi Ervin és Varró Dániel. 
 A publikálással kapcsolatban, annyit tudnék elmondani, hogy én a Poet oldalt, a Holnap Magazint, a Szikla Magazint, na és nem utolsó sorban a MARADOK #VERS #DAL HÁLÓ oldalt részesítem előnyben. Ezeken a helyeken vagyok elememben!
 Kortárs eseményekre ritkán járok. Poet találkozón vettem részt egy alkalommal. 
 Kedvenc közegem mindenképpen az,  ahol hasonló érzékeny, verseket kedvelő emberekkel találkozhatok.

 – Ha még nincs, tervezel-e saját kötetet? Ha már van, mi a legújabb vagy soron következő köteted koncepciója?

 – Verses kötetem még nincs, de régóta dédelgetett álmaim közé tartozik, hogy a kezembe tarthassam végre!

 – Mi a véleményed a kortárs költészetről, publikálási lehetőségekről, illetve szoktál-e kortárs eseményekre járni, van-e kedvenc közeged?

 – Nagyra becsülöm a kortárs költőket, nagyon sok szép művet tettek le az asztalra! Szívesen olvasom Aranyosi Ervint és Varró Dániel játékossága is megfogott. 

 – Mit javasolsz azok számára, akik versírásra adják a fejüket és költőként fejlődni, érvényesülni szeretnének?

 – Mindenkinek azt tanácsolom, aki versírásra adja a fejét, hogy ezt csak hittel és lélekkel tegye. Mindenképpen meg kell fogadni az építő jellegű kritikát, mert ezekből a kövekből és a lélek színes kavicsaiból épül fel egy szívhez szóló vers! Nem szabad elveszteni a belső hangunkból megfogalmazódó gondolatainkat – írjuk le, hogy jusson el másokhoz is!


A szerző legújabb verse oldalunkon:

Egy lábtörlő sirámai...

Csorbul büszkesége világ szegletében,
bezárt ajtók előtt elnyúlik reménye,
fekszik meggyötörten, szutykos feketében
- nyöszörög, sarat hány - ábrándok szegénye.

Átgázoltak rajta - ragacsos rojtjain,
tegnap foszlányában porlik a gyalázat,
sínylődött hangtalan - elmereng foltjain,
simult sok láb alatt - satnyul az alázat.

Ha csipkét vert volna egykoron az Isten,
nem lábtörlőt alkot, hanem pompás leplet,
vagy lenne díszes fodor patyolatingen!
Kívánhat lábtörlő ettől jobbat, szebbet?

Habos, fodros csipke, az lett volna - talán -
szutykos kétség nyoma hozzá nem tapadna -
most feszülten piheg a kételyek sarán,
csorbult, szegény lelke ronggyá nem szakadna!

Nyakán újabb cipő - tudja jól a rendet -
szennyes talpak alatt egy ázott rongy szipog,
földig megtaposva így kesereg, reszket -
neki sárszag jutott és a kutyapiszok.


A szerző további versei:
https://www.maradokversdalhalo.com/search/label/Horv%C3%A1th%20Piroska


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!